A novemberi négyrészes mesesorozatunkban a hercegi kastély parkját, kertészetét és pálmaházát járjuk be. A mese első részében szó esett a szellemek éjszakájáról és a rémes krémesekről, valamin tegy ismeretlenről, aki Berkenyei Boróka helyett megmetszette a rózsabokrokat. A mese második részében a rejtélyek fokozódtak, most a hercegi málnást metszette meg az a titokzatos idegen.

A novemberi mese harmadik részében Borókáék a hercegi gyümölcsfák felé veszik az irányt.

Mese a rémes krémesekről, a rózsabokrokról, a málnásról,

az almafákról, a körtefákról  és egy szárnyszegett madárkáról - 4/3. rész

    Berkenyei Boróka csak állt a hercegi málnásban és nézett szó nélkül. A bokrok gyönyörűen voltak megmetszve, mi tagadás nagyon szakszerű munkát végzett az a bizonyos ismeretlen.

    Kormoska szerette volna Borókát megvigasztalni, de semmi nem jutott eszébe. Aztán egy dolog mégis! 

    - Sajnálom Boróka, nekem most be kell mennem a kastélyba. Nem haragszol, ugye? - kérdezte a macska a mókustól.

    Boróka csak állt továbbra is némán és szomorúan intett a fejével. Kormoska, ahogy csak tudta, szedte a lábait. Felszaladt a márványlépcsőn egyenesen a telefonszobába. A 123456789-es telefonszámot kérte a telefonközpontból, aztán várta a hívást.

    A telefon megszólalt, a vonal  másik végén a csend- és rendbiztosság helyi irodájából Aurél, az ügyeletes szólalt meg.

    - Itt a csend- és rendbiztosság helyi irodája. Miben tudunk segíteni a mesebeli keszthelyi kastély lakóinak?

    Kormoska megismerte Aurél hangját.

    - Szervusz Aurél, itt Komoska. Szükségünk lenne Derelyei Döme detektívre. Furcsa dolgok történnek itt a kastély parkjában és kertészetében.

    Kormoska röviden elmesélte Aurélnak, mit láttak Borókával a rózsabokroknál és a hercegi málnásban.

    - Valóban különös eset hangzik - felelte Aurél. - Sajnos nem tudok most szólni Dömének, mert éppen a Fahéj utcai betörés ügyében nyomoz. De ahogy visszaér az irodába, azonnal szólok neki, hogy mindenképpen menjen be a kastélyba. 

    Kormoska hálásan megköszönte Aurélnak a segítséget, aztán elment, hogy megkeresse Borókát. A mókus a parkban állt, nem messze a kastélytól. Ugyanolyan szomorú volt, mint akkor, amikor Kormoska magára hagyta. Aztán hirtelen megszólalt:

    - Gyerünk a hercegi kertészetbe! Meg kell metszenem az almafákat és a körtefákat!

    Kormoska bólintott és elindultak. Amikor odaértek, ugyanolyan meglepetés érte őket, mint a rózsabokroknál és a hercegi málnásban. Valaki ezeket a fákat is megmetszette!

    Boróka elsírta magát és Kormoskának sem jutott már eszébe semmi vigasztaló. Így álltak itt legalább fél óráig, míg egy ismerős macskahangot hallottak:

    - Szervusztok! - köszönt Derelyei Döme, a környék leghíresebb detektívje. - Valaki nagyon szépen megmetszette ezeket a fákat is.

    - De nem én voltam! - felelte erre sírós hangon Boróka.

    - Nincs semmi baj, megoldjuk ezt az ügyet is - vigasztalta kastélybeli barátait Döme. - Mindenkit ki fogok kérdezni, menjünk a kastélyba! Egyébként ki van a pálmaházba? Te itt vagy Boróka, Ficánka és Lepke a faágakat hordja a kiskocsival. Vendégetek van talán?

    - Nincs vendégünk - felelte Boróka.

    - Akkor ne is a kastélyba menjünk, hanem a pálmaházba, nézzük meg azt hívatlan vendéget.