Mese egy kismadárról, egy délutáni sétahajózásról és a Nagy Balatoni Csatáról - 4/4. rész

    Októberi négyrészes mesesorozatunkban egy csodálatos nyári nap története elevenedett és elevenedik meg. A mese első részében a mesebeli keszthelyi kastély lakói a Balaton-partra mentek a Szent Iván-éji ünnepségre. A második részben a parton megismerkedtek Szalonka Szidóniával, a világutazó madárkával és végül is mindenki mehetett a Nagy Balatoni Utazásra. A harmadik rész a Szederkényi cicák szerencsés balesetéről szólt. A negyedik, utolsó részből pedig többek között kiderül, hogy hol kapott ágyat Szidónia, hogy egy jót aludhasson egy ilyen éjszaka után.

A mese negyedik, utolsó része:

            Míg a kishajó utasai a teát kortyolgatták, lassan besötétedett és hajó közben visszatért a keszthelyi kikötőbe. Éppen időben, mert pillanatokon belül kezdődött a Nagy Balatoni Csata. Az égen csillagok világítottak. A Balaton-part már fényárban úszott, mindenhol lampionok világítottak. Domonkosék gyorsan helyet kerestek, hogy jól lássanak mindent.

            Szidónia eközben búcsúzkodott:

            – Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Remélem, hogy még találkozunk.

            – Miért mész el? – kérdezte Masni, a kiscica. – Maradj velünk!

            – Most nem mehetsz el! Nemsokára kezdődik a Nagy Balatoni Csata! – kérte Erdmann a madárkát.

            – Tudjátok – kezdte Szidónia, – én nem szeretem a csatákat. Annak mindig szomorúság és könny a vége.

            – De nem ennek! – szólt közbe Csalamádé.

             – Sohasem hallottál még a Nagy Balatoni Csatáról?

            – Még nem – válaszolta Szidónia. – Áruljátok el, miért maradjak itt?

            Domonkosék egymás szavába vágva elmondták, hogy milyen mókás dolog, amikor konfettikkel lövi a nézőket egy vidám balatoni csatahajó. Csupa móka és kacagás ilyenkor a Balaton-part! Szidónia elmosolyodott és leült a többiekhez. Pár perc múlva ő nevetett a leghangosabban.

            Ahogy éjfélt ütött a Fő téri templom nagyharangja, a Balaton partján tüzeket gyújtottak. Az év legrövidebb éjszakáján így próbálták elűzni a sötétséget. Domonkosék kipróbálták a tűzugrást is, a legügyesebb Erdmann és Talabér lett.

            Mire eljött a hajnal, üres lett a Balaton-part. Szidónia újra búcsúzkodni kezdett. Domonkos azonban most is lebeszélte erről. Mindenki nevében meghívta a mesebeli keszthelyi kastélyba, hogy töltsön ott néhány napot. A madárka örömmel beleegyezett. A kastély vaskapuja boldogan várta a hazatérőket, és üdvözölte a világutazó vendéget. Domonkosék megígérték Szidóniának, hogy  napfényben megmutatják neki a kastély minden zegzugát. A madárka nagyon örült ennek, de legjobban annak a kicsi ágynak a kék-fehér csíkos szobában, amiben egy jót aludt reggelig.