A novemberi négyrészes mesesorozatunkban a hercegi kastély parkját, kertészetét és pálmaházát járjuk be. A mese első részében arról esett szó, hogy mi is történt a szellemek éjszakáján és Erdmann miért nevezte el rémeseknek a krémeseket. Ezen kívül Berkenyei Borókát, a kastély főkertészét nagy meglepetés érte, valaki megmetszette a rózsabokrokat, holott ahhoz csak ő értett.

A novemberi mese második részében Borókáék megpróbálnak a titok nyomába eredni, majd a hercegi málnásba mennek.

 A mesebeli keszthelyi kastély ősszel

Mese a rémes krémesekről, a rózsabokrokról, a málnásról,

az almafákról, a körtefákról  és egy szárnyszegett madárkáról - 4/2. rész

    Berkenyei Boróka csak állt és gondolkodott. Mi tagadás, nagyon szépen metszette meg az a valaki vagy éppen valakik a rózsabokrokat. Így biztosan sok-sok virágot hoznak majd a következő nyáron. De azért nagyon izgatta, hogy mi is történt valójában. Elhatározta, hogy visszamegy a kastélyba és megkérdezi a barátait, hogy láttak-e valami furcsát.

    Elsőként az oroszlánok kereste meg, akik a déli nagykapu melletti őrházban talált meg. Miután illően köszöntötték egymást, Boróka így szólt:

    - Ti mindent láttok, mindent tudtok és nagyon vigyáztok ránk és a kastélyra. Nem láttatok errefelé valakit metszőollóval a kezében?

    - Csak téged - felelte Leontin, - de te a kis talicskádba tetted be a metszőollódat. De miért kérdezed?

    - Valaki lemetszette a rózsabokrokat, de nem én voltam! - mondta Boróka. 

    - Rosszat csinált? - kérdezte kissé morgósan Leopold.

    - Szakszerű munkát végzett, mintha csak én csináltam volna. De nem én voltam.

   Az oroszlánok nem tudtak segíteni, de javasolták a mókusnak, hogy kérdezze meg Daru Domonkost, aki a toronyban tartózkodik.

    Berkenyei Boróka a csigalépcsőn át felért a torony egyik erkélyére, ahol ott találta a kastély kincseinek őrzőjét.

    - Minden évszakban olyan szép innen a kilátás! - álmélkodott Boróka. 

    - Ez így van. Mi járatban vagy errefelé? - kérdezte a daru.

    - Láttál valakit metszőollóval a kezében, aki nem én voltam? - érdeklődött a mókus.

    Domonkos elgondolkodott, aztán nemet intett a fejével, aztán így szólt:

    - Menjél Bonifáchoz a könyvtárba, ő mindent tud, amiről a könyvekbe írtak, lehet, hogy a segítségedre lesz.

     Berkenyei Boróka megköszönte a tanácsot és hamarosan a könyvtárajtón kopogott.

     - Tessék! - hangzott fel Bonifác hangja a könyvtárból.

    - Elnézést, hogy zavarlak olvasás közben, de nem láttál valakit metszőollóval a kastély parkjában, aki nem én voltam?

    - Nem láttam mást csak téged és a rózsabokrokat. Gyönyörűen megmetszetted őket!

    - Nem én voltam - mondta most már kicsit sírós hangon Boróka. - Csak tudnám, hogy ki!

    Közben Kormoska, a kastély macskája a telefonkészülék segítségével érdeklődött a lovaknál, az autómobiloknál, a kutyusoknál, a cicáknál, de nem járt szerencsével. Senki nem látott idegent metszőollóval a kezében.

    A macska és a mókus a szökőkútnál találkozott egymással ismét. 

    - Sajnálom, de semmit sem tudtam meg - mondta Kormoska a szomorú mókusnak.

    - Köszönöm, hogy megpróbáltad - felelte erre Boróka. - De most ne szomorkodjunk tovább, menjünk a málnásba, hogy megmetszem a bokrokat.

    Elindultak a kis talicskával és hamarosan megérkeztek a málnásba. Szent Tojássárgája! Itt is az fogadta őket, ami a rózsabokroknál. Valaki Boróka előtt szépen megmetszette az összes málnabokrot. De vajon ki lehet ő?