A novemberi négyrészes mesesorozatunkban bejárjuk a mesebeli keszthelyi kastély parkját és hercegi kertészetét. Berkenyei Boróka, hercegi főkertész segítőivel, Ficánka és Lepke segédkertészekkel mindent megtesz, hogy a park és a kertészet fái, bokrai, virágai rendben átvészeljék a telet. Novemberben főként metszenek, hogy majd tavasszal minden levélbe és virágba boruljon. Persze ez a hónap sem múlik el titkok és rejtélyek nélkül, amelyre fény derül a novemberi mese negyedik, utolsó részében.

A novemberi meséből kiderül miért lettek rémesek a krémesek és milyen titok lappang ismét a mesebeli keszthelyi kastély parkjában.

A novemberi mesebeli keszthelyi kastély

Mese a rémes krémesekről, a rózsabokrokról, a málnásról,

az almafákról, a körtefákról  és egy szárnyszegett madárkáról - 4/1. rész

    A novemberi első uzsonnán nagy volt a hangzavar a mesebeli keszthelyi kastély ebédlőjében. Mindenki az előző napi szellemek éjszakájáról beszélt, amikor Daru Domonkosék a szobánként csak egy-egy gyertyával megvilágított kastélyban kincsvadászatot rendeztek, ahol mindenki megtalálta a kis ládikókba zárt kincseket.

    Szamóca rendezte ezt a mókás versenyt. A bátor nyúl mindenre odafigyelt. Nemcsak arra, hogy mindenkinek sikerélménye legyen ez az éjszaka, hanem megkérte Sün Sebestyén Sámuelt, a kastély mesterszakácsát és elsőrangú cukrászt, hogy valami finom süteményt készítsen nekik. Sebestyén mester pedig kiskuktáival: Csiga Csalamádéval, Csiga Cseperkével, Csiga Csuporkával, Csiga Csendikével, Csiga Csomborral és Csiga Csatárkával az asztalokra varázsolták a rémes krémeseket!

    Hogy miért voltak rémesek? Az alakjuk miatt? Netán pocsék volt az ízük? Szó sincs róla! A krémesek finomak és tetszetősek voltak. ropogós volt a tésztájuk, pompás volt bennük a vaníliakrém és a tetejükre Sebestyén málnákat tett szép sorban egymás mellé és egymás alá. Akkor miért voltak rémesek? Azért mert a szellemek éjszakáján kóstolták meg először ezeket a finomságokat és Erdmann, a hercegasszony tacskója - aki igencsak szereti az édességeket - elnevezte ezeket a sütiket rémes krémeseknek!

    Miután elült a hangzavar a kastélybeli ebédlőben, Erdmann félénken felnyújtotta a mancsát.

    - Most, hogy mind együtt van és ezzel a ízletes uzsonnával köszöntjük a novembert, lenne egy kérdésem! Nem maradt véletlenül egy pár darabka rémes krémes?

    - Dehogynem maradt! - felelte Sebestyén. - Éreztem, hogy mindenkinek ízleni fog, ezért dupla adagot készítettünk. Ám mielőtt behoznánk, köszönjük meg Berkenyei Borókának, Ficánkának és Lipótnak, hogy ilyen finom gyümölcsöket termesztenek a hercegi kertészetben. 

    Boróka, a hercegi főkertész és két segédkertésze, Ficánka és Lepke jól esően fogadták a tapsot és megígérték, hogy minden azon lesznek, hogy finom gyümölcsöket, zöldséget, illatos virágokat és minden csudajó ehető dolgot termesszenek a kertben és a parkban.

    - Még egyszer köszönjük! - mondta végül Boróka, - de ne haragudjatok, most mennünk kell. A parkban várnak ránk a rózsabokrok, hogy megmetsszük őket.

    Boróka egy talicskába tette a metszőollóját és egy kis ásót, valamint gereblyét, fejébe tette kedvenc kertészkalapját, majd a parkba sietett a csacsikkal a hercegasszony legkedvesebb rózsabokrához. 

    Amikor Boróka odaért, alig hitt a szemének! A rózsabokrot valaki már megmetszette. És nem csak ezt a bokrot, hanem valamennyi rózsabokrot a hercegi parkban! Boróka, Ficánka és Lepke meglepetten álldogáltak a parkban. Közben megérkezett Kormoska, a kastély macskája aki gratulált Borókáéknak a gyors munkához.

    - Kormoska, nem mi voltunk - mondták szinte egyszerre.

    - Ha nem ti, akkor ki lehetett? - tette fel a kérdést Kormoska, amire senki nem tudott válaszolni.