A novemberi négyrészes mesesorozatunkban a hercegi kastély parkját, kertészetét és pálmaházát járjuk be. A mese első részében szó esett a szellemek éjszakájáról és a rémes krémesekről, valamint egy ismeretlenről, aki Berkenyei Boróka helyett megmetszette a rózsabokrokat. A mese második részében a rejtélyek fokozódtak, most a hercegi málnást metszette meg az a titokzatos idegen. A harmadik részben a Borókáék a gyümölcsösben is azt látják, valaki megelőzte őket. Borókáékhoz csatlakozott Derelyei Döme, a híres detektív.

A novemberi mese negyedik, utolsó részében Boróka, Kormoska és Döme a fény miatt a pálmaházba mennek. Vajon kit találnak ott? Megoldódik a rejtély?

Mese a rémes krémesekről, a rózsabokrokról, a málnásról,

az almafákról, a körtefákról  és egy szárnyszegett madárkáról - 4/4. rész

 Derelyei Döme, a híres detektív ösztönét követve megállt a hercegi pálmaház  előtt. Berkenyei Boróka és Kormoska követték őt, és ők is láttak, hogy ég a villany odabent. Boróka állította, hogy ő bizony lekapcsolta a villanyt.A kastély főkertésze azt is észrevette hogy eltűnt a kulcs az ajtó melletti szögről. Soha senki nem vette még el onnan. Kormoska közben furcsa nyomokat látott a földön. A fekete foltos macska meg is mutatta Dömének.

- Érdekes nyomok - mondta erre Döme. - Mintha Daru Domonkos járt volna erre. 

- Ő nem lehetett - felelte erre Boróka. - Ott áll fent a kastélytoronyban.

Döme sóhajtott egyet, majd együtt beléptek a pálmaházba.

A három jóbarát alaposan körülnézett. A hercegi pálmaházban sok-sok növény volt, akik itt teleltek át. Pálmákon kívül citrom- és narancsfákat is láttak. Döme - míg mindent alaposan megnézett - megdicsérte Borókát, hogy Ficánkával és Lepkével együtt milyen szépen nevelik a növényeket. Kormoska is igyekezett segíteni a nagyhírű detektívnek, míg egyszercsak így kiáltott:

- Ez a pálma pislog!

Boróka és Döme odaszaladtak és ők is megnézték azt a bizonyos pálmát.

Döme egy kis idő múltán már tudta, hogy nem a pálma pislog, hanem az a kis gólya, amely elbújt mögötte.

- Gyere elő nyugodtan! Ne félj! - biztatta a madárkát.

Most már a mókus és a foltos macska is meglátta a levelek között a gólyát.

- Gyere csak bátran! - biztatta Boróka is a gólyát.

Ám a gólya nem mozdult, csak sűrűbben pislogott.

- Szereted a rémes krémest? - kérdezte váratlanul Kormoska.

- Az milyen? - hangzott a pálma mögül.

- A világ legfinomabb süteménye - válaszolta Kormoska. - Maradt még belőle, meghívunk egy szeletre.

A pálma mögül valóban egy gólya lépett ki, egy nagy sebtapasszal a szárnyán.

- Ne haragudjatok rám! - kezdte a mondanivalóját. - Tupának hívnak.

Borókáék is bemutatkoztak, majd Tupa így folytatta:

- Én is mentem volna Afrikába a többiekkel, ám sajnos megsérült a szárnyam. Szederkényi Masni, Matilda és Micóka a patikában ellátták a sebemet, de így sem tudok vele szállni. Ide húzódtam be, mert itt jó meleg van. Tudom, hogy szólni kellett volna, de nem mertem. Abban bíztam, hogy előbb-utóbb el tudok repülni a többiek után, de egyre hidegebb lett - és elsírta magát.

Boróka vigasztalni kezdte:

- Semmi baj, bár örültem volna, ha szólsz, mert segítettünk volna úgy is. Nyugodtam maradhatsz, akár itt, akár a kastélyban. Mi egyébként egy olyan valakit keresünk, aki megmetszette helyettem a bokrokat és a fákat a hercegi parkban, a málnásban és a kertészetben.

- Én voltam - mondta még mindig sírós hangon Tupa. - Tudtam, hogy előbb-utóbb rám találtok, így arra gondoltam, hogy csinálok valami jót, hogy ne haragudjatok rám, amikor megtaláltok.

- Csodálatos munkát végeztél, nagyon szépen köszönöm, bár el kell mondanom, meglepődtem, amikor megláttam a bokrokat és a fákat. Köszönöm! - hálálkodott a mókus.

Döme és Kormoska is vidáman álltak a pálmaházban.

- Én is örülök, hogy így végződött ez az ügy. Tupa, egy jótanácsot adnék: kérjél segítséget, ha úgy alakul a sorsod. Ebben a kastélyban barátokat találsz és valóban nagyon szépen metszettél.

- Köszönöm! - mondta halkan Tupa. - Örülök, hogy örültök. Milyen az a rémes krémes, amit említettetek?

- Finom leveles tészta, isteni vaníliás krém és hozzá a hercegi málnás legfinomabb málnái! - mondta vidáman Kormoska. - Gyere, megérdemled! És te is gyere, Döme, te is megérdemled a bravúros nyomozásodért! És mi is megérdemeljük Boróka, nem igaz?

- Dehogynem! - felelte kacagva a mókus.

Mindenki nevetett, majd elindultak a kastélyba rémes krémes enni.