Egyszer volt és most is van - a keszthelyi kastély mesés világa nyáron is számtalan titkot rejt, amelyeket csak ügyes gyerekek fejthetnek meg, legyen szó a hercegnő gyűrűjéről vagy 1 kg prézliről, ami Sün Sebestyén Sámuel konyhájáról tűnt el. A július utolsó és az augusztus első meseóráján részt vett gyerekek mind a két rejtélyt megfejtették. Derelyei Döme detektív szívből hálás ezért, így megengedte, hogy titkos naplójába belelepozhassunk

1. kép: Derelyei Döme detektív

Derelyei Döme detektív a mesevilág egyik legügyesebb nyomozója. Fényt derített többek között arra, hogy ki volt a Tejszínhab utca rettegett réme, mi történt valójában a postahivatal pénzes zsákjával és azt a titkot is megfejtette, hogy merre kószált a városbíró legkisebb tacskója. Döme naplójába jegyezte fel legérdekesebb eseteit. Most egy különös eset következik, amelynek 13 darab olló volt a főszereplője.

2. kép: Derelyei Döme naplója

Derelyei Döme titkos naplójából

Július 11. - 6 óra 40 perc

Telefoncsörgésre ébredtem. Azonnal kipattantam az ágyból és felemeltem a kagylót. Egy síró hangot hallottam és sokáig sajnos nem is értettem, miről van szó. Aztán a hang megnyugodott, így tisztán hallottam jó barátom, Vendel mester szavait. Vendel borbélymester, ő vágja városunk lakóinak szőrét, bajszát és szakállát, már akinek van szőre, bajsza vagy szakálla. Nekem bajszom van, ezért járok hozzá gyakran.

3. kép: Vendel borbélymester

Vendel elmondta, hogy amikor reggel kinyitotta a borbélyműhelye ajtaját, már rossz érzés fogta el. Odalépett a pénzes fiókhoz, mindent rendben talált. Körbenézett a műhelyben és látszólag minden megvolt. Aztán az ollók fiókját húzta ki és döbbenten látta, hogy üres a fiók, mind a 13 olló hiányzik.  Ekkor hívott fel engem.

3. kép: Egy olló az eltűnt 13-ból

Július 11. - 8 óra 9 perc

Alaposan körbenéztem a borbélyműhelyben. Minden úgy nézett ki, mint máskor. Minden a helyén volt, kivéve a 13 ollót, amelyeknek nyoma veszett. Kifaggattam Vendel mestert. Elmondta, hogy előző nap záráskor, mint mindig, most is megszámolta, miből mennyi van. Mindent rendben talált. Aztán elment és bezárta a műhely ajtaját. Reggel, amikor megérkezett, a zárat rendben találta, a többit pedig már elmondta nekem a telefonban.

Azt is megkérdeztem, hogy volt-e valaki éjjel az üzletben. Vince, Vendel segédje ugyanis a műhelyben aludt minden este. Vince most két napja elutazott egy távolban lakó nagynénjéhez, ezért a műhelyben nem volt senki - válaszolta Vendel.

4. kép: Vince, Vendel segédje

Július 11. - 12 óra 10 perc

A csendbiztosságon folytattam délelőtt a munkát. Körözést adtunk  ki a 13 ollóra, és mindenki őket kereste. Újra kihallgattunk mindent és mindenkit, de semmi. Éppen ebédelni indultam, amikor megszólalt a csendbiztosság telefonja, engem kerestek. Jozefa, a kofa volt a vonal másik végén. Elmondta, hogy tegnap este, amikor hazafelé ment a piacról, Vincével, Vendel segédjével találkozott, ám Vince úgy tett, mintha nem is ismerné meg. Elgondolkodtam. Jozefának nem túl jó híre van a városban. Mindig kitalál különféle történeteket, amelyek állítólag vele történtek meg, ám sosem igazak. Vince - Vendel mester közlése szerint - elutazott, nincs is a városban. De most a kilencedik érzékem azt súgta, érdemes lenne Jozefával beszélnem.

5. kép: Jozefa

Július 11. - 15 óra 35 perc

Jozefa örömmel fogadott a piacon. Csodaszép őszibarackokat árult, a vevőknek azt mondta, hgy egyenesen a hercegi kertészetből valók és darabja 10 koronát ér, ám most a kedves vevők megkaphatják 5 koronáért daraját. Mosolyogva hallgattam Jozefát, aki végül is minden barackot el tudott adni szép kis summáért. Hazakísértem és közben beszélgettünk. Megesküdött a Napra és a csillagokra is, hogy Vincét látta előző este - július 10-én -, de nagyon furcsán viselkedett. A csokoládébolt ajtaja mellett álldogált, de úgy, hogy senki sem vegye észre. Jozefát nagyon feháborította, hogy nem köszönt neki. Vince egy kedves, kissé szeleburdi macska volt, ám olyan, hogy nem köszönt Jozefának vagy bárki másnak, sohasem fordult elő. 

6. kép: Egy tábla csokoládé a csokoládébolt kínálatából

Július 11. - 19 óra 17 perc

Itthon üldögéltem, és ahogy nagy példaképem  Herkules mestertől tanultam, a kis szürke agysejtjeimet próbáltam minél hatékonyabb munkára fogni. Sajnos estére sem kerültek elő az ollók, teljes tanácstalanság uralkodott a csendbiztosság irodájában is. Nekem viszont valami motoszkált a fejemben, csak még nem jöttem rá, hogy mi is az, ám tudom, hogyha eszembe jut, abban a pillanatban meg is fejtem a 13 olló rejtélyét.

Július 12. - 3 óra 18 perc

Már hajnalodott, ám nem jött álom a szememre. Éppen a polcot néztem, amikor megláttam rajta egy nyitott dobozt, és tudtam, hogy megtaláltam a 13 eltűnt olló rejtélyének a nyitját. De ahhoz, hogy valójában megfejtsem, meg kell várnom, míg a csokoládébolt reggel 9 órakor kinyit.

7. kép: A nyitott doboz a polcon

Július 12. - 9 óra 

Adorján, a csokoládébolt tulajdonosa éppen kitette a bolt ajtajára a nyitva táblát, amikor beléptem az üzletbe. Odaléptem Adorjánhoz és azt mondtam neki, hogy adja elő az ollókat. Adorján először csak alamuszin bámult rám, majd kikérte magának, hogy lopással gyanúsítsam. Én rezzenéstelen arccal hallgattam végig, majd újra megismételtem, hogy adja elő az ollókat.

8. kép: Adorján, a csokoládébolt tulajdonosa

Adorján végül is nagyot sóhajtott és kihúzott egy fiókot. Dühösen azt mondta, hogy csak egy van nála, a többi Vincénél van. Azt is elmondta, hogy Vince hamarosan érkezik és akkor elkaphatom a kis tolvajt.

Vince pár pillanat múlva meg is érkezett. Nem is vett észre, amikor bejött. Amikor meg akarta venni a legújabb dobozos csokoládét egy olló fejében, akkor léptem közbe. Vince elkeseredett és nagyon szomorú lett. Adorján pedig csak széttárta a karját, ő aztán nem tehet semmiről - ezt lehetett róla leolvasni. Rögtön telefonáltam a csokoládéboltból a csendbiztosságra, kértem, hogy jöjjenek a csokoládéboltba.

Július 12. - 11 óra 10 perc

Még maga a főrendbiztos is gratulált a különös rejtély megoldásához. Egy kényelmes fotelba ültetett és arra kért, hogy áruljam el neki, hogyan jöttem rá a titok nyitjára. Így meséltem el a története:

Vince, Vendel mester segédje, egy aranyos, kedves, ám kissé butácska macska. Szeretne okos lenni, ám a tanuláshoz lustácska. Egy hónapja éppen a bajszomat igazítottam meg Vendel mesternél, amikor Adorján, a csokoládébolt tulajdonosa bejött a borbélyműhelybe időpontot kérni. Adorján közben elmondta, hogy megérkeztek a legújabb csokoládék az üzletében, köztük olyanok is, amelyek serkentik az agyműködést, okosabbak leszünk tőle. A tükörből láttam, hogy erre Vince szeme felcsillant. Közben Adorján figyelmeztette Vincét, hogy tegye el az ollókat a fiókba, mert nagyon értékesek. Vincéről még a következőket kell tudni: nagyon szereti a csokoládét, nagyon szeretne okos lenni, nincs sok pénze és nincs családja, mivel menhelyi cicaként került Vendel mesterhez. 

Jozefa, a kofa valóban nagyszájú és nagyot mondó, ám mindig csak a saját történeteit színezi ki, más dolgokról nekem mindig igazat mondott. Vince pedig mindig udvarias volt, mindig köszönt, akár nappal, akár éjszaka találkoztam vele. Adorjánt viszont sohasem kedveltem, el tudtam róla képzelni, hogy rávette Vincét, hogy hozzon neki valami értékeset a csokoládéért cserébe. Vince azt mondta Vendel mesternek, hogy elutazik, közben titokban visszament éjszaka a borbélyműhelybe, elhozta az ollókat, amelyekből egyet már beváltott egy doboz különleges csokoládéért. A második esetben tetten értem. Mind a 13 olló megkerült - tettem hozzá.

A főrendbiztos még egyszer megköszönte és meghívott ebédre, ám én a kedves invitálást elhárítottam, mert más programom volt.

9. kép: A főrendbiztos pihenőidőben

 Július 12. - 13 óra 45 perc

Azért utasítottam vissza a főrendbiztos ebédajánlatát, mert Vincével ebédeltem. Vendel mester, amikor megtudta, hogy Vince lopta el az ollókat, azonnal elbocsátotta. Azt mondta nekem, hogy nem tud ezentúl megbízni Vincében, így nem tud vele együtt dolgozni. Én ugyanakkor nagyon sajnáltam Vincét, mert tudtam, hogy ő nem egy bűnöző, hanem egy olyan macska, aki most az egyszer rossz útra tévedt, rosszul döntött. Ezért merész elhatározásra jutottam. Megkértem Vincét, hogy dolgozzon velem, mint detektívsegéd. Vince percekig nem szólalt meg. Aztán nagyon halkan azt mondta, hogy köszönöm, és azt is hozzá tette, hogy ne félj, nem lesz többé semmi baj. Én is ezt remélem. 

 A képek forrásai:

1-9. kép: www.pixabay.com szabadon felhasználható képei