Újra eljött a csütörtök, augusztus 20-a, újra volt a keszthelyi Helikon Kastély parkjában családi meseóra. Most hét kisgyerek, Berci, Beni, Szabolcs, Petra, Áron, Anna és Hajnalka jött el szüleikkel együtt, hogy megismerjék a kastély mesevilágát és szereplőit. Köszönetünket egy mesével szeretnénk kifejezni, amelynek most az első részét lehet itt elolvasni. Köszönjük a gyerekeknek és a szülőknek, hogy eljöttek hozzánk, és reméljük, hogy még sokszor fogunk találkozni.

Kedves Berci, Beni, Szabolcs, Petra, Áron, Anna és Hajnalka, kedves meserajongók - kicsik és nagyok - jó olvasást és kellemes időtöltést kívánunk a keszthelyi kastély mesevilágában!

Iski Szilvia: Mese hét kisgyerekről, a délutáni pihenésről és az esti tűzijátékról - 1. rész

Rajz: Nyers-Lucz Viktória

Fotó: Bankó Zsolt

             Augusztus 20-a piros betűs nap volt Bagoly Bonifác, a kastély tudósának naptárában. Nemcsak az esti tűzijáték miatt, hanem azért is, mert ezen a napon is jönnek kisgyerekek a délelőtti meseórára, amely a nyári csütörtökök egyik fénypontja volt.

A keszthelyi kastély parkja

            Most sem kellett csalódniuk a keszthelyi kastély mesehőseinek. Az időjárás napos volt, a hangulat pedig kedves. Hét gyerek érkezett meg 10 órára a kocsiház bejárata elé. Három kislány, Petra, Anna és Hajnalka, valamint négy fiú, Berci, Beni, Szabolcs és Áron alkották a kis csapatot, akik kíváncsiak voltak a kastély mesevilágára. Az Író néni és a gyerekek szülei társaságában gyorsan telt az idő, a meseórán pedig, ahogy eddig is, bejárták a parkot és közben mindenki megismerkedhetett Leonórával és Rozmaringgal, Kornéliával, Berkenyei Borókával, Johanna Amália Emerenciával, Leopolddal és Leontinnal, Szederkényi Masnival, Matildával, Micókával és Kormoskával, Erdmanna, Tóparti Tekergő Talabérral és Rozinával, valamint Bagoly Bonifáccal és Daru Domonkossal.

Ahol véget ért a meseóra: a gingko biloba fa a hercegasszony kamarakertje mellett

            A gyerekek és a szüleik elbúcsúztak a mesehősöktől, akik sokáig integettek utánuk. Majd, mivel közeledett az ebédidő, a kastély pincéjében lévő konyhába mentek. Sün Sebestyén, a kastély mesterszakácsa és hat kis kuktája, Csiga Csalamádé, Csombor, Csatárka, Csendike, Cseperke és Csuporka még mindig a híres párizsi Szakács- és Cukrásziskolában voltak, ezért az ebédfőzés a többiek dolga lett most is.

Sün Sebestyén, aki messze földön tanulja a szakács- és cukrászmesterséget

• Most is milyen ügyes gyerekek voltak itt velünk – mondta Erdmann, a hercegasszony kedvenc tacskója, aki közben burgonyát pucolt.
• A lányok és a fiúk is nagyon jók voltak, figyeltek és közben milyen jó dolgokat mondtak – felelte a gyógyszertár legkisebb cicája, Szederkényi Micóka, aki a tejesüveget nyitotta ki.
• Remek ötleteket kaptunk, hogy hogyan töltsük el a délutánt pihenéssel – mondta Berkenyei Boróka, a kastély főkertésze, aki most nem egy nagy csokor virágot, hanem egy nagy tál sóskát hozott be a kertből.
• Nemcsak, hogy ügyesek voltak, hanem vigyáztak mindenre, ne taposták le a virágot és nem tettek semmiben sem kárt – mondta tojásválogatás közben Daru Domonkos, a kastély kincseinek őrzője.
• Ugye, látjuk még őket? – reménykedett Rozina, az ügyes tacskólány.
• Természetesen – felelte Kornélia, a fővárosi Állatkert könyvtárosa, aki gyógyulni jött a fájós lábával a hévízi tóhoz, és most éppen a kastélyban vendégeskedett.
• Visszajönnek az esti tűzijátékra – felelte Leopold, az idősebbik oroszlán, majd még egyszer megkeverte a palacsintatésztát, mielőtt elkezdenék sütni a finomságokat.

        A csütörtöki ebéd – ami sóskamártás főtt burgonyával, tojással, valamint lekváros, csokoládés és túrós palacsinta volt – finomra sikeredett. Mindenki kivette a munkából a részét, ám be kell vallani, hogy nagyon hiányzott a kastélylakóknak a mesterszakács a hat kis kuktájával.  Sün Sebestyénék, ha igazak voltak a hírek, szeptember elején térnek haza sok-sok új recepttel a táskájukban.

Az ebédet mosogatás követte, majd jöhetett a megérdemelt pihenés, amelyet a gyerekek javasoltak.

• Az esti tűzijátékig ne is keressetek, alszom – mondta Berkenyei Boróka, majd a kedvenc csupasz fájához ment és leheveredett függőágyába.

Berkenyei Boróka névjegykártyája

          Kornélia egy trambulint vitt ki a tó melletti tisztásra, amelyen vidáman ugrált. Háromszor jobbra, majd háromszor balra, nehogy elszédüljön. Mert szédülni rossz dolog. Johanna, a szellem nagyon szenvedett ettől. A patika három kiscicája, Masni, Matilda és Micóka hiába hoztak neki levendulás zselés cukorkát, csak ideig-óráig tudták meggyógyítani Johannát a szédüléséből. Ám a szellem már tudja az orvosságot. Hétfőn ugyanis szemorvoshoz hoz megy, aki a Keszthelyen, a Kossuth utca 1. szám alatt lakik. (*megjegyzés a mese alatt). Addig is a pihenés óráiban, szemüveget tervez magának.

Johanna Amália Emerencia, aki bár még szédül, ám nem veszítette el jókedvét

        Daru Domonkos és Bagoly Bonifác a gingko biloba fa alatt egy párnákkal bélelt padon kártyáztak. Érdekes kártya volt a kezükben, mesekártya, amelyen a gyerekek arcképei szerepeltek. Nem messze mellettük Erdmann, Rozina és Talabér, a három kutyus felállított egy fészekhintát, amelyben kényelmesen elfértek és nagy örömmel hintáztak.

        Hogy hogyan töltötte a pihenést óráit Leonóra és Rozmaring, a két lovacska, valamint a cicák és oroszlánok, hogy milyen volt az esti tűzijáték a gyerekekkel, az megtudható a mese második részéből.

Szöveg: © Iski Szilvia/Helikon Kastély

Rajz: © Nyers-Lucz Viktória/Helikon Kastély

Fotó: © Bankó Zsolt/Helikon Kastély

© Keszthelyi kastélymesék

© Helikon Kastélymúzeum, Keszthely