Mese a nyári hőségről, a nagy bújócskaversenyről és sok-sok bögre jeges titokról - 2. rész

Családi meseóra a kastély parkjában - 4. rész

A júliusi utolsó meseóra gyerekei - Hanna, Mia, Palkó, Lea, Viktória, Veronika, Panka, Juló és Zsombi - tiszteletére írt kastélymese második része következik, egy igazi mese, amelyben szó esik kilenc kisgyerekről, a nagy bújócskaversenyról és sok-sok bögre jeges titokról, amelyeket Sün Sebestyén Sámuel és hat segítőtársa - név szerint Csiga Csalamádé, Csombor, Csatárka, Csendike, Cseperke és Csuporka készített, hogy minél jobban viseljék el a nagy nyári hőséget.

A családi meseórák folytatódnak, a nyáron minden csütörtökön 10 órakor várjuk a családokat az ingyenes meseórákon a hintókiállítás bejáratánál!

Kellemes olvasást és időtöltést kívánunk a keszthelyi kastély mesevilágában!

Iski Szilvia: Mese a nyári hőségről, a nagy bújócskaversenyről

és sok-sok bögre jeges titokról - 2. rész

Rajzok: Nyers-Lucz Viktória

Fotók: Bankó Zsolt

Bagoly Bonifác, ahogy a kastély tudósához illik, óvatosan törte fel a távirat pecsétjét, majd kihajtotta a lapot. Ahogy nézte, elmosolyodott.

- Tudtam, hogy aranyosak ezek a gyerekek! – mondta Bonifác, majd megkérte Daru Domonkost, hogy vegye elő a varázssípját.

- Ugyan miért? – érdeklődött a kastély kincseinek őrzője.

- Hogy idehívjunk minden kastélylakót. Ez a levél mindenkinek szól.

Domonkos elővett egy kicsi sípot és belefújt. A síp hangja nagyon kedves volt, ám elég erős volt ahhoz, hogy még a szomszédos patika jégszekrényébe elbújó cicák is meghallják. Kis vártatva a mesehősök megjelentek a gingko biloba fa tövénél. Bagoly Bonifácék is alábbszálltak és a fa alsó, vastag ágán foglaltak helyet.

A sárga lombú gingko biloba a kastély parkjában

- Kedves barátaim! Fontos dolog miatt hívtunk benneteket! Emlékeztek az utolsó júliusi meseóra gyerekeire?

- Persze! – vakkantotta Erdmann. – Lehet elfelejteni Hannát, Miát, Palkót, Leát, Viktóriát, Veronikát, Pankát, Julót és Zsombit? Nem lehet! – tette hozzá.

- Igazad van! – hangzott a többiektől szinte egyszerre.

- Nem is fogjuk őket elfelejteni, ahogy a többi gyereket sem! – szólt Rozina nevetve.

- Képzeljétek – vette vissza a szót a többiektől Bonifác, - a gyerekek táviratot küldtek. Felolvasom, így szól: „Kedves kastélylakók STOP Reméljük, bírjátok a meleget STOP Szeretnénk veletek játszani STOP Mit szóltok egy bújócskaversenyhez STOP Szép nyarat STOP Hanna Mia Palkó Lea Viktória Veronika Panka Juló Zsombi STOP”

Hatalmas nevetés tört ki tapsviharral vegyítve. Mindenki örült, hogy újra találkozhatnak a gyerekekkel, és egy jót játszhatnak. Gyorsan megfogalmazták a választ, amit ifjabb Holló Lipót el is vitt a címzetteknek. Estére újabb levél érkezett a gyerekektől, amelyben leírták, hogy augusztus első szombatján kerülne sor a versenyre. A kastélylakók ezt a levelet is boldogan fogadták és el kezdtek készülni a szombati nagy eseményre.

Szombaton kellemes idő fogadta a gyerekeket, akik újra a kastély vendégei lehettek. Nem volt hideg, csak kellemesen fújt a szél, és szerencsére a hőség is máshol járt. Ideális idő volt egy bújócskaversenyre. Hannáék a parki tó mellett találkoztak a meseszereplőkkel. A gyerekek azt kérték, hogy ők legyenek azok, akik elbújnak, a mesehősök pedig találják meg őket. Bagoly Bonifácék becsukták a szemüket, el is takarták azokat és várták, hogy mikor kapják meg a jelet, hogy újra kinyissák. Amikor ezt megkapták, kinyitották a szemüket és láss csodát! A gyerekek eltűntek! Ám senki sem esett kétségbe, hiszen mindenki tudta, hogy csak a nagy bújócskaverseny miatt nem látják őket.

A kastélypark és a tó - gyerekek nélkül!

Fotó: Bankó Zsolt/Helikon Kastély

Erdmannék gyorsan megbeszélték, hogy hogyan keressék meg a gyerekeket. Kint a parkban és bent a kastélyban is körülnéznek. Leopold, testvérével Leontinnal, Kornélia a kér lovacskával, Leonórával és Rozmaringgal, Bonifác Domonkossal, míg a három kutyus és a négy cica is úgy döntött, hogy együtt vesznek részt a bújócskában. Johanna és Berkenyei Boróka viszont egyedül vágott neki a versenynek, de tudták, hogy barátaik közül bárki, bármikor segít nekik, ha elakadnának valahol.

Berkenyei Boróka, a kastély főkertésze

Rajz: Nyers-Lucz Viktória

Sokáig keresték a gyerekeket a mesehősök és szinte egy időben találták meg őket. Bagoly Bonifác és Daru Domonkos a kastély könyvtárában, a titkos ajtó mögött lelt Hannára. Kornélia Leonórával és Rozmaringgal Julót keresték, akit egy női hintóban találtak meg. Panka a csupasz fa mögé bújt el, őt Berkenyei Boróka lelte meg, akinek szintén ez a kedvenc búvóhelye. A két oroszlán Palkót kereste. A kisfiút a kastély tornyában talált meg. Viktória és Veronika a pálmaházba bújt el, őket a cicák – Masni, Matilda és Micóka találta meg. A kutyusok Zsombi nyomába eredtek, aki remek rejtekhelyet talált a herceg úr szalonjában, ám Erdmannék kiszimatolták, hogy hol lehet, és így rábukkantak. Johanna sokáig szállt a kastélyban. A hercegasszony hálószobájában is járt és észrevette, hogy a baldahinos ágyon a függönyt valaki behúzta, pedig reggel ő volt az, aki elhúzta. Bekukucskált és észrevette, hogy Mia és Lea ül az ágyon. Így találta meg a kastély szelleme a két kicsi lányt.

Mindenki meglett és mindenki nagyon boldog volt. Amikor újra összegyűltek a kastély parki tavánál, Sün Sebestyén Sámuel lépett a gyerekekhez. A kastély mesterszakácsával nem találkoztak a meseórán, így a süni mindenkinek bemutatkozott és nagyon örült, hogy ő is találkozott a gyerekekkel, akikről már sok jót hallott barátaitól.

Sün Sebestyén, a kastély mesterszakácsa

- Látom, jól éreztétek magatokat, így szeretnénk benneteket meghívni kis kuktáimmal – Csiga Csalamádéval, Csomborral, Csatárkával, Csendikével, Cseperkével, Csuporkával egyetemben egy kis frissítőre lent a pincében, ahol jó hűvös van – mondta Sebestyén.

- Köszönjük! – válaszolták a gyerekek. – Nagyon jól fog esni egy ilyen verseny után.

- Mi is mehetünk? – kérdezte kicsit félszegen Bagoly Bonifác.

- Mindenkinek szól a meghívás bagoly koma! – mondta a mesterszakács és kedvesen hátba vágta barátját. – Nem akarod megismerni a jégszekrények titkát?

A gyerekek és a mesehősök vidáman foglaltak helyet a pincében egy nagy kerek asztal körül. A csigák egy kis gurulós kocsival mindenkinek egy-egy bögre jeges csokoládét hoztak. Bagoly Bonifác nagy szemekkel nézett Sün Sebestyénre, aki halkan odasúgta neki, hogy bizony, ez volt a titok, ami a jégszekrényekben lapult.

Mindenki csendben és mosolyogva kortyolgatta a jeges csokoládét. A mesehősök boldogok voltak, hogy újra láthatták a gyerekeket, a gyerekek pedig arra gondoltak, hogy ebbe a csodálatos kastélyba újra és újra szívesen visszatérnek majd.