Mese a nyári hőségről, a nagy bújócskaversenyről és sok-sok bögre jeges titokról - 1. rész

Családi meseóra a kastély parkjában - 3. rész

Elérkezett július utolsó csütörtöke, az utolsó júliusi meseóra ideje. Ezen a napon kilenc kisgyerek érkezett szüleivel, nagyszüleivel a keszthelyi kastély parki meseórájára. Hanna, Mia, Palkó, Lea, Viktória, Veronika, Panka, Juló és Zsombi társaságában gyorsan elszállt a meseóra ideje és kastély meseszereplői sok jótanácsot kaptak a gyerekektől, hogy hogyan vészeljék át ezt a nagy nyári hőséget. Nagyon köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és úgy láttuk, hogy jól érezték magukat. Ám nemcsak ők, hanem Bagoly Bonifác és barátaik is élményekkel tele gondolnak vissza az utolsó csütörtöki meseórára. Köszönetünket egy mesével szeretnék kifejezni, egy igazi mesével, ahol a gyerekek kapják a főszerepet. Ám ez a mese rendhagyó lesz, mivel két részből áll. Most az első része következik, majd jön a második is!

Igazi mese a keszthelyi kastély mesevilágából- a mese első része - a nagy nyári hőségről, Bagoly Bonifácról és barátairól, valamint egy titokzatos táviratról szól.

A családi meseórák folytatódnak, a nyáron minden csütörtökön 10 órakor várjuk a családokat az ingyenes meseórákon a hintókiállítás bejáratánál!

Kellemes olvasást és időtöltést kívánunk a keszthelyi kastély mesevilágában!

Iski Szilvia:

Mese a nyári hőségről, a nagy bújócskaversenyről és sok-sok bögre jeges titokról - 1. rész

Rajzolta: Nyers-Lucz Viktória

Fotó: Bankó Zsolt

Bagoly Bonifác aggódva nézte a kastély könyvtárának hőmérőjét. Ma is, gondolta magában, elfogja érni a 30 °C-ot a higanyszál, sőt az sincs kizárva, hogy a 40 °C-ot is. A kastély tudósa nem szereti a meleget, az ilyen kutyameleget pedig egyáltalán nem. Ki kell találnia valamit, hogy hogyan lehet elviselni ezt a hőséget. Elsőként felhívta a könyvtár telefonján a Szederkényi-patikát.

– Halló, halló! Van ott valaki? – mondta el többször Bonifác, ám senki nem vette fel a túloldalon. Aztán egyszer csak Masni hangját hallotta, de elég furcsa volt a hangja.

– „Itt a Szederkényi cicák, Masni, Matilda és Micóka, valamint a most nálunk vendégeskedő Kormoska. Most nem tudunk a telefonhoz jönni, mert ezt a hőséget a jégszekrényben vészeljük át. Kérünk, hagyjál üzenetet! Köszönjük! További szép napot kívánunk!”

A Szederkényi cicák - Masni, Matilda és Micóka

Bonifác szomorúan tette le a telefonkagylót. Szívesen beszél bármikor a cicákkal, és sajnálja, hogy ez most nem sikerült. Ám az, hogy egy jégszekrényben üldögélnek ebben a melegben, tetszett neki. Gyorsan leszaladt a pincébe, és megkereste Sün Sebestyén Sámuelt, a kastély mesterszakácsát.

- Bonifác, ne haragudj, de nincsen szabad hely a jégszekrényeinkben – mondta határozott hangon Sebestyén.

– Miért, mivel van tele? – kérdezte kissé dühösen Bonifác.

– Titokkal! – mondta nevetve Sebestyén, és megkérte Bonifácot, hogy ne tartsa fel a munkájában.

Sün Sebestyén Sámuel, a kastély mesterszakácsa

Bagoly Bonifác dúlt-fúlt magában. Ilyen még sohasem történt vele! Ám amíg duzzogott, majdnem elütötte Johanna. A kastély szelleme ugyanis a pincében talált megnyugvást ebben a nagy melegben, ott repült fel és alá.

– Mi történt veled? – érdeklődött Johanna.

– Semmi! – mondta duzzogva Bonifác és a lépcsőn felszaladt a földszintre. Johanna csak a fejét csóválta, míg barátja el nem tűnt a szeme elől.

Bonifác a földszintről kiszaladt a kastély parkjába. Azaz szaladt volna, ha meg nem torpan. Álmélkodva figyelte, hogy milyen furcsa járműből szállnak ki a kastély védelmezői. Leopold és Leontin, a két oroszlán ugyanis utazásai során egy lakókocsit vásárolt, amelyben nyáron hideg van, míg télen meleg. Bonifác alaposan megvizsgálta kívülről a járgányt.

– Szálljál be barátom! – invitálta Leopold a baglyot. – Nézd meg belülről is ezt a csodát!

– Ugye, milyen gyönyörű és hűvös? – kérdezte Leontin.

– Valóban, szép és hűs! Kár, hogy csak ti fértek el benne! – tette hozzá Bonifác szomorúan.

– Mindig szívesen látunk, legfeljebb kicsit majd összehúzzuk magunkat.

– Miattam ne legyen kellemetlenségetek! – mondta szomorúan a bagoly és odébb állt.

A kastélypark, ahogy Bagoly Bonifác fentről látta

Bonifác a hintóházba igyekezett, méghozzá repülve. Ahogy lenézett, Berkenyei Borókát vette észre, aki meleg ide, vagy oda, serényen dolgozott. A kastély főkertészének az év minden napján megvolt a dolga. Bonifác azt is észrevette, hogy a mókus a híres kalapját, az úgynevezett Mia-kalapot hordja. De jó lenne, gondolta magában, ha nekem is ilyen kalapom lenne. Aztán Bonifác Leonórát és Rozmaringot látta, a hercegi ménes két lovacskáját. Ők úgy látszik, hogy jól bírják a meleget, csak néha álltak meg vizet inni. Kornéliát, az Állatkert elefántját is megpillantotta fentről, aki a parki tó szélén üldögélt és éppen annyi árnyék volt felette, amennyi kellett.

Bonifác most a nagy szökőkút fölé repült, ahol három kutyus fürdött éppen. Erdmann, a hercegasszony kedvenc tacskója, Tóparti Tekergő Talabér, Erdmann legjobb barátja és Rozina, a hírneves versenykutya a Balatoni Kutyagolás versenyére készültek és most éppen a helyes kar- és lábtempót gyakorolták. Amint nézte őket Bonifác a levegőből, egy hangot hallott a ginkgo biloba fa irányából.

A sárga lombú gingko biloba fa a kastély parkjában

Fotó: Bankó Zsolt/Helikon Kastély

– Kedves Bonifác! Nem félsz, hogy hőgutát kapsz ilyen melegben?

Daru Domonkos volt a hang tulajdonosa, aki Bonifác legjobb barátja. A bagoly örömmel repült a fa irányába.

– De jó, hogy látlak! – örvendezett Bonifác. – Kérdésedre válaszolva, kicsit félek tőle.

– Akkor miért nem jössz ide mellém? Nézd meg, a lombkorona sokat felfog a napsugarakból, ám ha mégsem, akkor itt van ez a pompás kis napernyő, ami alatt biztos, hogy nem kapunk hőgutát.

– Itt maradhatok? – kérdezte reménykedve Bonifác.

– El sem engednélek! – válaszolt a kastély kincseinek őrzője.

Így üldögélt a két jóbarát a ginkgo biloba fán, amikor észrevették, hogy ifjabb Holló Lipót tart feléjük. A királyi és császári levélhordó és csomagszállító madárka fontos táviratot hozott a csőrében.

Lipót óvatosan leszállt a fára és átadta a levelet. Bonifác először megnézte a feladót.

– „A csütörtöki gyerekek az utolsó júliusi meseóráról.” – olvasta boldogan a bagoly. – Domonkos, emlékszel rájuk?

– Lehet elfelejteni Hannát, Miát, Palkót, Leát, Viktóriát, Veronikát, Pankát, Julót és Zsombit? Nem lehet! – felelte nevetve a daru. – Mi áll a levélben? – faggatta Domonkos Bonifácot.

Kedves gyerekek! Hogy mi állt a levélben, milyen volt a nagy bújócskaverseny a parkban és milyen titok lapult a pince jégszekrényeiben, azt megtudhatjátok a mese második részéből!