Egyszer volt és most is van egy csodaszép mesebeli kastély Keszthelyen, a Balaton partján, ahol mindig történik valami. Most például Bagoly Bonifác, a kastély tudósa története következik, aki befejezte nagy művét, amelyről senki sem beszélt. Ugyanis meglepetésnek szánta a barátainak, és nagyon reméli, hogy elnyeri majd mindenki tetszését. Bonifác még december első napján vette a fejébe, hogy megrajzolja a mesebeli kastély címerét. Hogy hogyan fogadták a címert a többiek és arról, hogy mire is jó egy címer, ez kiderül az alábbi meséből.

A Keszthelyi kastélymesék mesebeli címere és jelmondata

Nevess a világra! - A keszthelyi mesebeli kastély címere, avagy hogyan kerül egy tál mandula a kastély falára

Írta az Író néni (azaz Iski Szilvia)

Már elmúlt karácsony és szilveszter is, de Bagoly Bonifác, a kastély tudósa szinte minden idejét a kastély könyvtárának emeleti olvasószobájába töltötte és semmiképpen sem akarta onnan kidugni a csőrét.

Daru Domonkos, Bonifác jó barátja már komolyan aggódott. Elment Sándor doktor úrhoz is, hogy a tanácsát kérje, de ő is tanácstalan volt. A Szederkényi cicák adtak Domonkosnak egy CILLA-KAMILLA teakeveréket, hátha az segít. Bonifác épp csak résnyire nyitotta ki az ajtót, amikor átvette Domonkostól a teásdobozt, gyorsan megköszönte a pompás ajándékot, majd bezárta az ajtót. Domonkos csak annyit látott, hogy az asztalon sok-sok színes ceruza, vonalzó, körző és rajzlap fekszik. 

- Talán az Országos Királyi Rajzversenyre készül - vélekedett Ficánka, a csacsi.

- De azt miért kellene titkolni? - kérdezte Szalonka Szidónia, a világutazó madárka. 

- Az is lehet, hogy meglepetést készít - felelte Arnold, a fénymester, aki már napok óta fényképezte a kastélyt.

- Megkérdezte tőle valaki, hogy mit is csinál odabent? - vetette fel Berkenyei Boróka. 

Mindenki körülnézett. A mókuska kérdésére aztán azt válaszolták, hogy senki sem kérdezte meg. Boróka halkan felment a padlás lépcsőjén és bekopogott Bonifáchoz. Most is csak résnyire nyílt az ajtó.

- Ne haragudj, nem akarlak zavarni, de mit csinálsz te tulajdonképpen?

- Egy meglepetést nektek, mindnyájunknak. Egy olyan rajzot, amelyen mindenki rajta van. Ha jól alakul, estére elkészülök vele.

- További jó munkát kívánok és nagyon várjuk azt a rajzot - felelte Boróka, és amilyen halkan felment, olyan halkan le is jött a lépcsőn.

Boróka elmesélte a többieknek, hogy mit mondott neki Bonifác. A kastély lakói és vendégei izgalommal várták az estét, mert mindenki nagyon kíváncsi volt arra, hogy milyen az a rajz, amelyen mindenki rajta van.

A fehér nagyszalon órája épp a nyolc órát jelezte nyolc csengőszóval, amikor Bonifác megjelent a nagykönyvtár ajtajában. Leopolddal találkozott és megkérte, hogy hívja ide a többieket. Az oroszlán gyorsan körbeszaladt a kastélyban, és egy negyed órán belül mindenki a könyvtárban üldögélt és várta a meglepetés-rajzot, amelyen mindenki szerepel.

Bonifác örömmel mutatta be ezt a rajzot:

- Ez egy címer és nem is akármilyen! Ez a mi mesebeli kastélyunk címere. Ha jól megnézitek, mindenki rajta van.

- A hátlapon? - kérdezte fancsali képpel Tóparti Tekergő Talabér. Aztán a kis kutyus megpróbálta megfordítani a rajzot.

- Nem szabad - mondta Bonifác, - különben is üres.

- Kedves Bonifác! - kezdte Erdmann, a hercegasszony kedvenc tacskója a mondanivalóját. - Nagyon bájos ez a rajz, úgyis mondhatnánk, hogy cuki! Ne haragudj, hogy okvetetlenkedünk, de hol vagyunk mi?

Bonifác vett egy nagy levegőt és belekezdett a mondókájába:

- Tudjátok, minden kastélynak van címere. Egy olyan rajz, amire, ha ránéznek, akkor látják az ott élőket, azt hogy ők milyenek. Ezt a címert úgy alkottam meg, hogy mindenki rajta legyen. Nézzétek meg jól!

- Be kell csukni a szememet? - kezdte Szederkényi Matilda, a cica. - Mert, ha nyitva van, akkor látok egy csodaszép koronát, sok tudós könyvet, egy szívet, egy tál mandulát és egy vitorlást, amely vígan szeli a vizet.

Bonifác elmosolyodott:

- Akkor mindent és mindenkit látsz, csak tudnod kell, hogy mi mit jelent. A címerekben lévő rajzok mindig jelentenek valamit. Aki ismeri a címerek titkát, az könnyen megfejti.

- Te ismered ezt a titkot? - kérdezte Kornélia, a Fővárosi Állatkert elefántja.

- Igen. Nagyon szívesen elárulom nektek - válaszolta Bonifác. - Először nézzük meg a címer jelmondatát: Nevess a világra! Biztos emlékeztek, ez az új évi jókívánságunk, ami egész évre szól.

Mindenki bólogatott, ezzel nincs is semmi probléma.

- Aztán - folytatta Bonifác - nézzük a címer fő színeit: aranysárga és kék.

- Ilyen színű a zászló a kastély tornyán, amely azt jelzi, hogy itthon vagyunk - mondta Csiga Csendike.

- Ilyen színekben futunk a versenypályákon, amikor Rozmaringgal versenyzünk- kiáltott fel Leonóra, a hercegi ménes sokszoros bajnok lova.

- És a hercegi családnak is ez a színe. Ha meghívót küldenek a farsangi bálra, akkor ezekkel a színekkel díszítik a levelet - szólt közbe Leontin.

- A kastély tele van aranyszínű kincsekkel, még a mennyezet díszítése is aranyból van - mondta erre Domonkos.

- A parki tó csodaszép kék színű - mondta Rozina, a kutyus.

- A kastély tornya pedig megkarcolja a kék eget - mondta végül Csiga Csombor.

- Látjátok, hogy mennyi minden ott van a címerben, csak tudni kell a titkát. - folytatta Bonifác. - Nézzük a koronát!

- Ez a hercegi családot jelenti - mondta halkan Erdőszéli Elmélázó Elemér. 

- És a kincseket meg a csillogást, ami körbevesz minket - felelte rá Szamóca.

Sün Sebestyén Sámuel hirtelen felállt. 

- Csak nincs valami baj? - kérdezte meglepetten Bonifác.

- Dehogy! - válaszolta Sebestyén. - Eszembe jutott a karácsonyi madártej. Azt mondtátok, hogy ez a finomság megkoronázta az egész napot! Annyira örültem neki! Jó játék ez, Bonifác - mondta a süni, - remélem, a többi rajz is rólunk szól majd.

- Ez természetes - felelte a bagoly. - De mielőtt továbbmennénk, Sebestyén nem maradt egy kis málnaszörp szilveszterről? Csak hogy legyen a mai napnak is finom koronája! 

- Van több tucat üveggel belőle. Máris hozom!

- Nem kell hoznod - mondta hirtelen Johanna, a szellem. - Menjünk le inkább mindnyájan a konyhába és folytassuk ott!

Ezzel mindenki egyet értett. Felkerekedtek és lesiettek a pincében lévő konyhába. Ott mindenki poharat, bögrét, csészét, kulacsot fogott a kezébe és hamarosan kortyolták a finom málnaszörpöt, amelyhez Berkenyei Boróka, Ficánka és Lepke termesztette a málnát és Sebestyén a hat kis Csiga testvérrel együtt készítette el.

- Szóval a rajzoknál tartunk - kezdte Cserszömörce. - Várjál Bonifác, kitaláljuk! A könyvek téged jelentenek.

- Nemcsak - mondta mosolyogva a bagoly. - A könyvek a tudást jelentik. 

- Azaz téged, hiszen te vagy a kastély tudósa - folytatta tovább Cserszömörce.

- De itt mindenki tudós a maga módján - mondta Bonifác. - A te tudományod Cserszömörce az, hogy te vagy a Föld legjobb fogathúzó lova. Leonóra és Rozmaring a leggyorsabb lovak a világon. Ficánkánál és Lepkénél senki sem húzza jobban a kerti kocsit, amikor a park poros útjait öntözik. Ciprián, a méhecske méze messze földön híres. Berkenyei Boróka termeszti a legfinomabb zöldségeket és gyümölcsöket. Sün Sebestyén Sámuel süti-főzi a legízletesebb falatokat. A hat kis csiga kukta - Csalamádé, Cseperke, Csuporka, Csendike, Csombor és Csatárka - varázslatosak a konyhában. Erdmann, Rózsakői Rozina, Magasházi Rakoncátlan Rebeka, azaz Beki és Tóparti Tekergő Talabér a földkerekség leghűségesebb kutyái, akiknek nagyon jó a szimatuk. Johanna Amália Emerencia a legsegítőkészebb szellem, Kornélia pedig a legbájosabb elefánt, aki ügyesen köt pulóvereket. Szederkényi Masni, Szederkényi Matilda és Szederkényi Micóka Kormoskával együtt gyártják a CILLA-KAMILLA gyógynövénytermékeket, amelyek még a királyi családot is meggyógyították. Daru Domonkos minden kincsre vigyáz a kastélyban, Leopold és Leontin pedig oroszlánként védelmez mindent és mindenkit. Szalonka Szidóniánál jobban senki sem tud megszervezni egy utazást, úgy hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Gusztáv és Gerzson, a két automobil megbízhatóan közlekedik, Gerzson, az oldalkocsis motorok legjobbja. Szamóca, a bátor nyúl a nyulak megmentője és Erdőszéli Elmélázó Elemér, a ravasz rókakölyök is védi az erdők lakóit. Ifjabb Holló Lipót pedig mindig elhozza nekünk a leveleket, képeslapokat és csomagokat, legyen akár a legzordabb idő is. Arnold, a béka olyan fényképeket tud készíteni, hogy aki látja, sosem felejti el. Szóval, ezt jelentik a könyvek - a tudást, amely mindenkiben ott van.

Csend szállt a konyhába, mindenki Bonifác mondanivalóján töprengett. Igaza van a bagoly, gondolták magukban, mindenki tud valami olyat, amely értékessé teszi őt, csak lehet, hogy még így sosem gondolták végig. 

- A szív pedig a szeretet és a barátság, ha nem tévedek - mondta egyszercsak Szederkényi Masni, a legidősebb cicalány.

- És ezt nem is kell megmagyarázni - tette hozzá unokatestvére, Kormoska.

- Az ott egy tál mandula? - kérdezte hirtelen Szederkényi Micóka, a legkisebb cica. 

- Igen - válaszolta Bonifác - ügyes vagy! És azt tudod, hogy miért?

- Mert Sebestyén süti a világ legeslegfinomabb mandulatortáját! - valszolta Micóka. - És a csigák segítenek neki. És Boróka pedig mindig figyeli a fákat. És Ficánka és Lepke pedig segít neki. És Arnold tegnap nagyon szép fényképet készített a fákról. És ennyi - tette hozzá a cica nevetve.

- Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a kastély és a város első mandulafáit a herceg úr nagyapja, László gróf ültette még 100 éve - mondta Johanna.

- És arról sem, hogy én nagyon szeretem a mandulát! - szólt közbe nevetve Erdmann.

- Ezzel nem vagy egyedül! - mondták nevetve többen is.

Bonifác is nevetett, mert ő is szerette a mandulát. Közben a Csiga testvérek - hogy, hogynem - egy nagy tál mandulát varázsoltak az asztalra. Mindenkinek jutott bőven.

- Már csak a hajó van hátra, vajon mit is jelenthet? - kérdezte Bonifác. A többiek kórusban mondták:

- A Balatont. A szellőt. A tó vizét. A homokvárat. A hajókázást. Az utazást. A balatoni tájat. A jó időt. A nyarat, amikor fürödhetünk. A Balatoni Kutyagolás versenyét, ahol Erdmann, Beki, Rozina és Talabér mindig ügyesen szerepel. A telet, amikor korcsolyázhatunk és fakutyázhatunk a befagyott tavon.

- Szóval - kérdzte Bonifác, - akkor ugye minden és mindenki rajta van?

Mindenki jókedvűen bólogatott, csak Beki ült kicsit tanácstalanul.

- Szép ez a rajz és jó volt megfejteni a titkát. De mire való ez a címer? Hogy gyönyörködhessünk benne?

- A címer arra jó, hogy minket jelképezzen. Aki meglátja, az tudni fogja, hogy kik vagyunk. Ezt majd belehímezzük a szalvétákba, terítőkben, lepedőkbe, ott lesz a zászlónkon, a vitorlás hajónkon, az ajtón, a kapun, a házon, a pecsétünkön, valamint a kastély könyvtárának könyveiben is ez jelzi, hogy a könyv a miénk. Még a kastély homlokzatára is kitesszük úgy, hogy kifaragjuk a címert. Az valahogy így fog majd kinézni. - Ezzel Bonifác ezt a rajzot vette elő:

Mindenki megcsodálta ezt a rajzot is. Lipót nevetve mondta, hogy lám-lám, egy tál mandula kerül ki a kastély falára, ám szerencsére nem kell félni, mert kőből van, és aki meg szeretné kóstolni, annak eltörik a foga vagy amivel éppen rágná.

Bonifác elégedetten nézett körül. Örült, hogy mindenkinek tetszett a címer és annak is, hogy ilyen kedves lakói és barátai vannak a keszthelyi mesebeli kastélynak. Itt a vége, fuss el véle!

A két címert az Író néni, azaz Iski Szilvia készítette a www.canva.com oldal segítségével. A címer rajzai a www.canva.com oldal szabadon felhasználható rajzai.

 © Iski Szilvia

 © Keszthelyi kastélymesék

 © Helikon Kastélymúzeum