Mese négy kisgyerekről, a nyaralás szépségeiről és a viszontlátás öröméről - 2. rész

Családi meseóra a kastély parkjában - 6. rész

Az augusztusi első meseóra gyerekszereplői – Vera, Panna, Vince és Kata remek tanácsokat adtak a keszthelyi kastélymesék szereplőinek, hogy hol töltsék a nyári vakációjukat. Bagoly Bonifácék hallgattak is a gyerekekre, és most jól megérdemelt pihenésüket töltik itthon és a nagyvilágban. A heti mese első részében a gyerekek itthon találkoztak Szederkényi Micókáékkal és barátaikkal. Most, a mese második részében irány a nagyvilág! Jó olvasást kívánunk a meserajongóknak!

hatter_kastely.jpg

 

Iski Szilvia: Mese négy kisgyerekről, a nyaralás szépségeiről és a viszontlátás öröméről – 2. rész

Rajz: Nyers-Lucz Viktória

Fotó: Bankó Zsolt

 

A görög tengerpart most is, mint mindig gyönyörű volt. Az ég kék volt, a víz kellemes, így mindenkit fürdésre csábított. Vera, Panna, Vince és Kata nagy örömmel lubickoltak a tengerben, majd később elkerült egy nagy strandlabda is, amivel jót labdáztak. Aztán a parton végig feküdtek a törölközőjükön. Mivel jó idő és szépen sütött a nap, hamar megszáradtak. Vince arra gondolt, hogy milyen jó lenne valami finomságot enni. Szüleik – egy nagy hűtőtáskába sok mindent pakoltak. Gyümölcsöt, üdítőt, teát, sőt még jégkrémet is. Mindenki kivette azt, ami neki a legjobban ízlik. Éppen a végén tartottak, amikor Panna észrevett két lovat, akik a tengerben sétáltak.

  • Csak nem Leonórát és Rozmaringot látom? – kérdezte magától. Aztán felnevetett. – Bizony, jól látok, nézzetek csak oda ti is! Ők azok, Leonóra és Rozmaring! Kiáltsunk nekik oda!

img-703074715-0001.jpg

A keszthelyi hercegi család híres versenylova és a hercegi hintó legügyesebb lova szép lassan bandukoltak a bokáig érő tengervízben. Éppen arról beszéltek, hogy mi is lesz majd vacsorára, amikor ismerős hangokat hallottak.

  • Te is azt látod, amit én? – kérdezte Rozmaring Leonórától.
  • Bizony, azt! – válaszolta vidáman a versenyló. – Ők azok, az augusztus első meseórájának gyerekei. Látom, ők is pihennek – tette hozzá.
  • Köszöntsük őket! – javasolta Rozmaring.

Pár perc múlva a gyerekek és a lovacskák az élményeikről beszéltek már. A gyerekek elmondták, hogy milyen sok szépet láttak az utazásuk során, míg a lovak elmesélték, hogy mi történt velük azóta, hogy elváltak egymástól a keszthelyi kastély parkjában. Miután minden apró részletet megtudtak a másikról, Leonóra és Rozmaring meghívta a kis csapatot – gyerekestül, felnőttestül egy kis esti lovaglásra. Mindenki elfogadta a szíves invitálást és vacsora után, már a holdfényben jót lovagoltak a tengerparton.

Egy hét múlva a gyerekek és a szüleik az olasz tengerparton pihentek. nagyon nagy meleg volt, szinte forróság. A gyerekek szüleikkel árnyékot kerestek, ám sajnos nem találtak.

  • Milyen jó lenne most egy kis zuhany! – sóhajtott egy nagyot Vera. – Ám alig, hogy kimondta, valaki nyakon öntötte egy nagy vödör vízzel.
  • Mi történhetett? – nézett körül a kislány. – Talán leszakadt az ég? – Ám most is egy nagy vödörnyi víz ömlött rá.

De nem az ég szakadt le, hanem egy elefánt próbált egy kis hűsítő vizet adni a nyaralóknak. Vera meglátta az elefántot és rögtön megismerte Kornéliát, akit a keszthelyi kastélyparkban látott utoljára. Boldogan integetett felé, és így tettek a többiek is. Kornélia is megismerte a gyerekeket és hozzájuk sietett. Veráék elmondták az elefántnak, hogy már ki mindenkivel találkoztak a keszthelyi kastélymesék szereplői közül ezen a hosszú nyaralásukon. Kornélia nagyon örült, hogy viszontláthatta őket és gyorsan elmondta nekik, hogy hol található árnyék a strandon. Veráék örömmel hallották ezt, és rögtön fel is keresték ezt az árnyékos helyet, hogy kibírják ezt a forróságot.

 elefant.jpg

De az igazi forróság a sivatagban van. A gyerekek és szüleik ezért nem is vállalták az autóbuszos kirándulást, ami a sivatagon át haladt volna. Egy repülőgépet béreltek és úgy utaztak tovább. Azonban a sivatag legszebb oázist ők is látni akarták, így ott leszálltak. Vincéék mindent megfigyeltek és megkóstolták a legfinomabb gyümölcsöket is. Éppen egy finom vörös szőlőt ettek, amikor Vince egy ismerős háromkerekű járművet vett észre.

  • Ez nem lehet más, mint Gerzson! – mondta a kisfiú nagy örömmel. – És ha Gerzson, akkor itt kell lennie a két bátor oroszlánnak, Leopoldnak és Leontinnak is.

Vince hamar észrevette a tömegben a keszthelyi kastély védelmezőit is. A két oroszlán is megismerte a gyerekeket és nagy öleléssel köszöntette őket. Leopoldék elmondták, hogy egy sátoros táborban laknak és már kipróbálták a sivatagi motorozást is. Felajánlották a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy őket is elviszik egy kis utazásra, ám csak Vince volt elég bátor, hogy kipróbálja ezt. Egy óra múlva érkeztek vissza az oázishoz, és Vince még napokkal később is arról beszélt, hogy milyen jól érezte magát Gerzson oldalkocsijában, és arról is, hogy milyen jó sofőrök az oroszlánok.

 thumbnail_marc_15_ajandek.jpg

Ha valaki sokat szeretne látni Londonból, az biztos, hogy felül a híres-nevezetes Óriáskerékre. Sok helyen van ilyen kerék a világon, de az egyik legpompásabb Londonban van. Sokan félnek, hogy hátha bajuk esik, ám a londoni óriáskerék a világon a legbiztonságosabbak közé tartozik. A gyerekek, különösen Kata nagyon szeretne felülni rá, így egy kis sorban állás után meg tudták vásárolni a jegyeket. Mindenki izgalommal ült be a kabinokban és pár másodperc múlva már majdnem a csillagok közt voltak. Kata is megcsodálta ezt a nagy várost, ám egyszer csak így szólt:

  • Nézzétek, abban a kabinban Daru Domonkos és Bagoly Bonifác ül! Próbáljunk integetni nekik!

A gyerekek és a szüleik integettek és hamarosan a két jómadár visszaintegetett nekik. Kata figyelmesen nézte a madarakat, és nevetve ezt mondta:

  • Lám, lám, Bagoly Bonifác egy igazi könyvbarát! Még most is bele-belepillant a könyvébe, nem akar kihagyni egy percet sem, hogy nem olvasson valami izgalmasat.

 daru_domonkos_rajz.jpg

bb.png

Miután az óriáskerék megállt, mindenki kiszállt a kabinokból. A gyerekek és Domonkosék boldogan üdvözölték egymást, erre az időre még Bonifác is abbahagyta az olvasást. Elmesélték egymásnak, hogy hol jártak és mit láttak. A gyerekek nagyon örültek, hogy ezen a hosszú utazáson mindenkivel találkoztak és azt mondták Domonkoséknak, hogy remélik, Keszthelyen is találkoznak majd.

 

 egyszer_volt_most_is_van_banner.jpg