Mese hét kisgyerekről, a délutáni pihenésről és az esti tűzijátékról - 2. rész

Családi meseóra a kastély parkjában - 10. rész

Az augusztus 20-i meseóra résztvevőinek szánt mesénk második része következik, amiből kiderül, hogy hogyan pihentek a lovacskák és a kiscicák, milyen volt az erkélykoncert, amelyet Leopold és Leontin, a két oroszlán, valamint jó barátjuk, Gerzson, az oldalkocsis motorkerékpár adott, milyen volt a kastély tornyából a tűzijáték, és milyen meglepetés várta a gyerkeket, a szüleiket és a mesehősöket a tűzijáték után.   

Kedves Berci, Beni, Szabolcs, Petra, Áron, Anna és Hajnalka, kedves meserajongók - kicsik és nagyok - jó olvasást és kellemes időtöltést kívánunk a keszthelyi kastély mesevilágában!

egyszer_volt_most_is_van_banner.jpg

 

Iski Szilvia:

Mese hét kisgyerekről, a délutáni pihenésről és az esti tűzijátékról – 2. rész

Rajz: Nyers-Lucz Viktória

Fotó: Bankó Zsolt

 

            A Szederkényi cicák, Masni, Matilda és Micóka, valamint unokatestvérük, Kormoska az ebéd után rövid időre elköszöntek a kastélybeli barátaiktól. Majd úgy egy óra múlva ismét a kastély csendes parkjában voltak. Egy nagy kosárban rengeteg pamutgombolyagot hoztak, volt köztük barna, piros, narancssárga, királykék, fehér, zöld és négy olyan színű, mint a cicák. Masniék hamarosan körbe álltak és hamarosan nevetve gurították egymásnak a gombolyagokat.

a_szederkenyi-cicak.jpg

Szederkényi Masni, Matilda és Micóka - a gombolyagok nélkül

            A két lovacska, Leonóra, a hercegi család legfiatalabb versenylova és Rozmaring, a hercegi hintó lova szintén elhagyták a kastélyt, és meg sem álltak a Balaton partjáig. Ott kijelöltek egy rövid szakaszt, hogy eldöntsék, ki a gyorsabb ló. Futottak egyszer, majd még egyszer, majd harmadszor is, ám mindegyik esetben döntetlen lett a verseny vége. Végül is úgy döntöttek, hogy abbahagyják, és inkább vesznek egy-egy vödör fagyit a páváktól. Amikor elfogyott, akkor megkérték a pávákat, hogy hozzanak egy egész kocsinyi fagylaltot a kastélyba akkor, amikor elkezdődik a tűzijáték.

            Lassan beesteledett. A kastélylakók abbahagyták a pihenést, hiszen nemsokára tűzijáték lesz a Balaton partján, amit a kastély tornyából fognak nézni Daru Domonkosék. Leonóra és Rozmaring is hazaérkeztek.

hatter_kastely.jpg

A kastély tornya

Leopold és Leontin, a kastély védelmezői éppen a kastély egyik erkélyére igyekeztek. A két oroszlán nem mindennapi produkcióval akart kedveskedni barátaiknak és a délelőtti meseóra gyerekeinek. Leopold egy furcsa zongorafélét vitt fel az erkélyre, amely nagyon szép hangon szólt. Leontin egy szájharmonikát próbált ki, míg Gerzson, aki az oroszlánok legjobb barátja, az erkély alatt foglalt helyet. Az oldalkocsis motorkerékpár fogja ugyanis a berregésével adja majd a minikoncerten a ritmust.

thumbnail_marc_15_ajandek.jpg

Leopold és Leontin legjobb barátjukkal, Gerzsonnal

            Nyolcat ütött a Fő téri templom órája, amikor megérkeztek a gyerekek szüleik társaságában. Erdmann és Rozina szívélyesen fogadták őket, majd megmutatták, hogy hová üljenek az erkélykoncert alatt.

  • Milyen jó, hogy már nincs olyan meleg, mint délelőtt volt – mondta Szabolcs.
  • Valóban – felelte rá Petra, – sajnos nagyon kevés volt az árnyék. Bár igyekeztünk mindig ott megállni.
  • Kíváncsi vagyok – kapcsolódott be a beszélgetésbe Berci, – hogy mit is csináltak a mesehősök délután. vajon azt, amit tanácsoltunk nekik?

Berkenyei Boróka, aki frissítőt vitt a gyerekeknek és a szüleiknek, éppen meghallotta Berci kérdését.

  • Kedves Berci! Minden úgy alakult, ahogy mondtátok. Mindenki kipihente magát, én a legjobban a függőágyamon. El is határoztam, hogy ezentúl mindig így teszek, ha pihenni akarok.
  • Örülök, hogy jól pihentetek! – szólt a mókushoz Beni. – Ahogy látom, – tette hozzá, – most Leopoldék jöttek ki az erkélyre.
  • Mindjárt kezdődik a koncert! – mondta nevetve Hajnalka. – Halljuk, halljuk!

Bizony, így történt. A gyerekek, a szüleik és a mesehősök elfoglalták helyeiket és várták mikor hangzanak fel azok a bizonyos oroszlán-motor dallamok. Ám mielőbb belekezdtek volna, Johanna Anna vállára szállt.

johanna.png

Johanna névjegykártyája

  • Szeretnék neked mutatni valamit – mondta a kastély 201 éves kiscsoportos óvodás szelleme. Azzal egy rajzot nyújtott át a kislánynak. – Ez lesz a szemüvegem.
  • Csodaszép! Szerintem te leszel a legszebb szellem, és remélem, hogy nem fogsz többé szédülni – válaszolta Anna.

Ám nem folytathatták tovább a beszélgetést, mert Gerzson elkezdett berregni, megszólalt a zongora és a szájharmónika, majd Leopold is rázendített egy dalra. A produkció végén mindenki tapsolt.

  • Nem gondoltam volna – mondta a taps közepén Áron, – hogy ilyen jól fog szólni ez a koncert. Remélem, lesz máskor is!

Leopold, Leontin és Gerzson nagy boldogan fogadták a gratulációkat. A templom órája kettő rövidet ütött, ami azt jelentette, hogy fél kilenc van. Kezdődik a tűzijáték! Mindenki felfutott a kastély csigalépcsőjén a toronyba. Itt az erkélyekről nézték a színkavalkádot és nagyon jól érezték magukat. Amikor véget ért, Leonóra és Rozmaring azt kérte a kis csapattól, hogy siessenek le a parkba, mert megérkezett a pávák fagylaltos kocsija, tele fagylalttal.

A kocsin mindenféle ízű fagylalt volt, mindenki megtalálta a kedvencét. El is fogyott hamar a finomság, ami méltó búcsú volt ettől a szép naptól.

 

Szöveg: © Iski Szilvia/Helikon Kastély

Rajz: © Nyers-Lucz Viktória/Helikon Kastély

Fotó: © Bankó Zsolt/Helikon Kastély

© Keszthelyi kastélymesék

© Helikon Kastélymúzeum, Keszthely